Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az én gyerekemmel nem fordulhat elő?!

Alkoholmérgezés, drogok, eszméletvesztés – egy hétvége a toxikológia osztályon .

Emlékeznek arra a néhány hónappal ezelőtti hírre, miszerint két fiatal lányt úgy erőszakoltak meg, hogy az italukba egy azonnal ható szert csempésztek egy diszkóban? A szertől tehetetlenné váltak, azaz néhány órát „kivágtak” az életükből. Ez a hír vitt a Péterfy Sándor utcai kórház Toxikológiai Osztályának „poklába”, ahol (természetesen) nem csak e szer áldozataival találkozhat a látogató.

Aki orvos, ápolónő vagy szociális munkás, biztosan nem érzi úgy e számtalan életet megmentő intézményben, hogy a gyomra zsemle nagyságúra zsugorodik, és a folyóson fogyóban van a levegő. Ám ha egy civil téblábol itt, az nem is tudja, hová (ne) nézzen... Mert fáj a látvány! Mert bele kell bolondulni abba, hogy milyen fiatal arcokra borul az oxigénmaszk! Félmeztelen tinédzser fekszik a műtős kocsin, egy a laikus szemével halottnak látszik - körülötte orvosok, ápolónők, a háttérben mentősök, aztán gyorsan betolják az intenzívre. Életben marad? Az egyik kórterem előtt két tagbaszakadt rendőr. Ők egy olyan gyilkost őriznek, aki a tett elkövetése után sósavat ivott... Aztán felfedezek a lepusztult - ám ragyogóan tiszta! - folyosón egy tiszta-szép arcot. A rokonszenves, középkorú nő férje szénmonoxid-mérgezést kapott a saját házukban - gázdetektor híján bármelyikünkkel megeshet... -, és ő az orvosra vár: van-e remény...

Fiatal „hely"

dr. Zacher Gábor
dr. Zacher Gábor

Ha valahol sok a fiatal, az jó, vidám, reménnyel teli. Hiszen ők a jövő! Amikor a mai középkorúak már csak totyogni fognak - magam is közéjük tartozom -, ők életük virágjában lesznek: dolgoznak, ölelnek, gyereket nevelnek... De vajon fognak-e dolgozni, ölelni és gyereket nevelni azok a tizen- és huszonévesek, akiket az itteni kórtermekben látok? A többség - az egyszer-kétszer megtévedtek - biztosan, de mi lesz azokkal, akik gyakorta visszatérnek e vidámnak nemigen nevezhető helyre?

- Gyógyszer-vegyszer mérgezettek, lehűltek, vízbe fúltak, önakasztottak kerülnek az osztályunkra - sorolja dr. Zacher Gábor, akit a nyugalma és a külseje alapján inkább néznék sportolónak, mint egy ilyen „dosztojevszkiji világ" vezetőjének. (Bár hozzá kell tennem, hogy az általam pokolként emlegetett osztályon csupa fiatal orvost és nővért láttam. Ha tőlem függne, dupla fizetést kapnának...!) - A betegeink nagyon ritkán érkeznek a saját lábukon - magyarázza, míg a kacskaringós folyosón a meglepően szerény főorvosi szoba felé ballagunk -, naponta átlagosan huszonöt embert hoznak a mentősök. Hétvégén mindig megugrik a forgalmunk, mert divat a hétvégi buli és a kábítószer is. Marihuána, kokain, heroin, ketamin, extasy, LSD, de szívják az öngyújtó palack gázát is.

- Nem túl erős kifejezés a „divat"?

- Nézze, a nagykorúságig eljutó gyerekeknek legalább ötven-hatvan százaléka kipróbál valamilyen pszichoaktív szert. És tudja ön - tudják a szülők? -, hogy az első szerkipróbálás ma már tizennégy éves korra „csúszott le"? Igen, divat a kábítószer. És senki ne érezze úgy, hogy velem (az én gyerekemmel) soha nem történhet meg! A drog nem válogat. Az elszegényedett család gyereke éppúgy bekerül hozzánk, mint az a tizenéves, aki kocsit kap az érettségire, és százezer forintos zsebpénzzel szaladgál. Különbség csak a szertípusok között van. A rózsadombi gyerek valószínűleg nem nitrohígítót fog szívni nejlonszatyorból, a nyolcadik kerületi srác pedig nem kokaint - nincs rá tizenötezer forintja -, amiből „gazdagék" gond nélkül elszívnak negyven-ötven grammot egy hétvégi bulin.

 

Áldozatok

1. A fiú tizennyolc éves, magántanuló egy gimnáziumban. A szülei válásakor a diplomás édesanyjával maradt - vezető beosztásban dolgozik egy multinacionális cégnél, ahol gyakran elvárják tőle a napi tizenkét órai munkát és a hétvégi tréningeken való részvételt is... -, az apjával megszakadt a kapcsolata. A „pályafutása" marihuánás cigarettával kezdődött. Aztán a barátai hatására jöttek a komolyabb szerek. Az édesanyja elég korán kezdett gyanakodni, de a gyerek tiltakozása mindig megnyugtatta. Harmadik gimnazista volt a fiú, amikor „lebukott": a takarítónőjük rátalált a „segédeszközeire"... Jelenleg az anya minden pénzét elzárja (különben a fia ellopná), a nappaliból hiányzik egy festmény, a hifitorony, újabban a televízió is. A gyereknek pénz kellett, eladta. Egyszer volt már vendége a toxikológiai osztálynak is.

2. A tizenhat éves lány teljes családban él, szülei idős, kispénzű emberek. A korábban csöndes, jó kislány szakközépiskolásként kapott rá a bulizásra: a mértéktelen hétvégi ivásra és az extasyra. Egyszer már vendége volt a toxikológiai osztálynak, ahová rettenetes állapotban, saját hányadékától-ürülékétől mocskosan, alkoholmérgezetten vitték be.

3. A fiú mindössze tizennégy éves, de már tizenkét esztendős kora óta tagja egy idősebbekből álló bandának. A családjában teljes a zűrzavar, édesanyja a negyedik élettársával él, aki nagyon durva. A gyerek szinte minden olcsó és gyorsan ártó szert kipróbált már, amivel a nagyobbak megkínálták. Bukdácsol az iskolában, továbbtanulni nem akar, ezzel az édesanyja sem törődik.


Nincs teljes védelem!

Lehet, hogy azok a lányok, akiket teljes tehetetlenségükben megerőszakoltak, soha életükben nem próbálták ki a kábítószert, legfeljebb elmentek egy diszkóba. Táncolni, szórakozni akartak, aztán valaki valamit beletett az italukba...

- Nemcsak szilveszter után, hanem már jóval korábban is kerültek az osztályunkra olyan lányok, akiket a GINA-ként emlegetett szerrel elkábítottak. Tehát a jelenség, de maga szer sem új - magyarázza Zacher Gábor. - A GHB-t (gamma-hidroxi-butirát) eredetileg a gyerekek altatására használták az orvosok már a hatvanas években. Ha ebből jelentős mennyiséget tesznek egy lány italába, az néhány perc múlva akarattalan rongybabává válik. Hat-nyolc óráig tart ez az állapot, közben bármit csinálhatnak vele. A dologban az a különösen kegyetlen, hogy egy átlagos nemi erőszak esetén mindig kimutatható sérülés - harapásnyom, ütés...-, de egy tehetetlen test teljesen kiszolgáltatott. Ráadásul a GHB tizennégy-tizenöt óra alatt kiürül szervezetből, utólag nem lehet kimutatni...

- De valószínűleg nehéz hozzájutni.

-Viszont legálisan vásárolható az interneten egy oldószer, ha ebből tesznek valakinek az italába, ugyanazt a hatást érik el! Az áldozat nem lesz rögtön rosszul, de ahogy lebontja a szervezete, a szer kémiailag átalakul, GHB lesz belőle, és bekövetkezik a tudatvesztés. Minderről tudniuk kell a gyerekeknek és a szüleiknek is, mert csak a tudás ad valamiféle védelmet! A diszkókban nem szabad a félig telt poharat az asztalon hagyni! Az sem árt, ha a szülő várja a gyerekét valahol (mondjuk, egy-két utcával arrébb). Azt is el kell mondanom, hogy nincs tökéletes védelem! Tapasztalatból tudom, hogy palackokba is be lehet fecskendezni a szert. Veszélyes dzsungel az éjszaka...

 


Nem rosszabbak...

Lehet, hogy sok szülő halálra rémül Zacher Gábor szavai hallatán, lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy a most felnövő generáció silányabb, mint az elődök. Ám az utóbbiak tévednek! Orvosok, tanárok, szociális munkások sokasága állítja, hogy a mai gyerekek semmivel sem rosszabbak, mint a szüleik-nagyszüleik, csak más, kevésbé zárt világban nőnek fel. A kábítószerek vonatkozásában Magyarország már nem tranzit-, hanem célország, ráadásul olyan függőségek jelentek meg, amilyenekről korábban nem is hallottunk. Internetfüggőség, esemesfüggőség, játékgépfüggőség...

- Regényt lehetne írni arról, hogyan reagálnak a szülők, amikor a gyerekükért jönnek az osztályunkra - mondja a főorvos. - „Szíjat hasitok a hátából", „sehová nem engedem el többet", mondja az egyik, „nem érdekel, csináljon amit akar", jelenti ki a másik. Persze a többség kétségbeesik. Csakhogy fogalma sincs arról, mit csinál a gyereke, mondjuk, szombat este tíztől vasárnap délutánig... És a példa! „Amíg az én kenyeremet eszed, addig nincs ital, cigi és kábítószer", dörgi a papa, majd szól asszonynak, hogy hozzon be egy sört a tévézéshez, és rágyújt. Azt se feledjük, hogy egy átlag magyar gyerekkel egy átlag magyar szülő hét percet beszélget naponta! Mit lehet megtudni egy gyerekről hét perc alatt?

- Nincs recept?

- Sokat jelent, ha a szülő tájékozódik, mondjuk, olvas, és megtudja, milyen drogok léteznek, majd erről nem rest beszélgetni a gyerekével. Az is segít, ha tudatosan törekszünk arra, hogy megtanítsuk a gyerekünket nemet mondani. Hogy ki merje jelenteni a kortárscsapattal szemben, hogy én nem iszom vodkát, és a füves cigit sem akarom megkóstolni! A legtöbbet tán az jelenti, ha a család amolyan biztos kikötő. Ahol jó lenni... Ám mindenkire érvényes tuti-recept nincsen!

- Önnek van gyermeke?

- Igen, van egy tizenegy éves fiam (meg egy „kikötőm"...). És hétvégén megvárom őt egy osztálybuli után. Persze feltűnés nélkül, a szomszéd utcában...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.