Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Dr.Csernus Imre 10 aranyszabálya

Ha elolvassa kedves látogatom az aranyszabályokat utánna kérem töprengjen el rajta,hogy igazat mond e a doktorur!?

1.      Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.

2.      Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...

3.      Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.

4.      A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!

5.      Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?

6.      Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.

7.      Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!

8.      Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.

9.      A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!

10.  A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad?

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Nem olyan rég megemlítettem valahol, hogy a legnehezebb a bennünk lakozó állatot legyőzni. Ez játszmák sorozatát, háborúkat, felülkerekedéseket eredményez. Ennek következtében az ember elveszíti emberi mivoltát, és önmagával, feleségével, párkapcsolatával, a gyermekeivel szemben egyre fokozódó erőszakot tesz. Ennek következtében kialakul az önvád, a lelkiismeretfurdalás, majd a feszültség, depresszív hangulat, pánik rosszullét, önértékelési zavarok, részleges jövőkép. "Mit csinálok én azokkal, akiket legjobban szeretek, miért teszem én ezt?"
A kilátástalanság, amelyet valójában az ember önmagának okoz. Ezzel szembenézni nagyon nehéz és fájdalmas feladat. Én valójában asszisztálok a különböző szempontok meglátását illetően. Dönteni mindig Ön fog, nem én. Ön fogja valójában megtanulni a mérlegelést, a másképp döntést és ezáltal felépíteni az önbizalmát, ami a mai világunkban elengedhetetlen a sikeres működéshez, mint ember, mint társ, mint szülő, mint gyerek, mint barát.
A felismeréssel nem szűnik meg krízis, mivel nem elérni nehéz valamit, hanem megtartani, majd ezt napról-napra megtenni.
Teljesen mindegy, hogy az elégedetlenség, a feszültség kompenzálása alkohollal, gyógyszerrel, droggal, munkába való meneküléssel, játékkal, támaszkodással történik, valójában a realitástól való menekülésről szól a sztorija.
Ön dönt, én asszisztálok.

Forrás.:Csernus Imre "Nekem minden napom ilyen"

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Mészáros Zoltán
Leállsz, vagy meghalsz

Csernus Imre - Dobai Benedek - Tárnok Alfonz: Drogma, Mono Kft. - Konkrét Könyvek kft, 2003, hn.

 

Dr. Csernus nem tipikus orvos, még pszichiáternek sem az. A könyv sem tipikus, amelyet barátaival együtt írt, akik egykor a páciensei voltak. Mégis Magyarországon nagyon jól fogy a könyv, és már talán a második kiadás is elkel. Csernus Imréről azt kell tudnunk, hogy a Vajdaságból ment el, a délszláv válságsorozat kezdetekor, és Magyarországon a legsikeresebb addiktológussá nőtte ki magát, ami azt jelenti, hogy az általa kezelt szenvedélybetegek gyógyulnak meg a legnagyobb eséllyel - persze nem lehet bárki dr. Csernus páciense, amint ez a könyvből kiderül. Dr. Csernust az eredményei igazolják, ezt újabban a magyarországi közvélemény, média is méltányolja, többször szerepelt már különböző tévécsatornák különböző műsoraiban.

A Drogma műfajilag besorolhatatlan könyv. Ezért rengeteg olvasata lehet, és ki-ki annyit vág le magának az egészből, amennyit bír, tud, gondol, akar. A könyvet napló formában írták meg (egy hét eseményei), mégsem napló, nem is regény, nem is tanmesék vagy novellák gyűjteménye, noha mindebből van benne valami (pl. Gyula bácsi szomorú története, a nyuszi, aki sas lett, a földigiliszta visszatérő motívuma stb.). Aki prűd, az a kezébe se vegye a könyvet, ugyanis gyakoriak a vulgáris és obszcén szavak, mégis ennek ellenére, vagy talán éppen ezért olvasmányos. Ezen kívül nyelvezete szlenges, sőt kifejezetten fésületlen (vagy épp szlengesre fésült?), néhol az olvasó nem is érti, csak sejti, mit is jelent egy-egy drogos "szakszó", itt-ott rendhagyó helyesírással. A szerzők bevallottan kerülik a pszichológiai szakszavak használatát, a doktor is maximum a szakszavak magyar megfelelőit használja, mégis érződik a szövegen, hogy a doktornak a kisujjában van, pl. Berne játszmákról szóló elmélete, a drogokról szóló szakirodalom, és minden, amiből haszon lehet a függőségi betegségben szenvedők gyógyításában. Dr. Csernusnak ezen kívül tetemes gyakorlata van, pl. tökéletesen világos számára a drogos életmód hazugságra épülése, és az, ahogy a zsigerekbe szivárog a hazudozás a látencia időszakában. A könyv távolról sem szakkönyv (noha a végén szabatosan kislexikonszerűen helyet kapnak a kötetben előforduló szereplők, és a ma gyakran használatos drogok gyakorlatias leírásai). A könyvből az tudható meg igazán, amit Csernus doktor csinálni szokott általában (egyéni beszélgetések, kiscsoport foglalkozások, rendelés, előadások). Közben előfordul az is, hogy a keleti, szerzőkkel, bölcsességeikkel találkozunk a könyvben. A Drogma még drogellenes könyv sem, noha hatását tekintve az. Csernus doktor, ha csak lehet, elmondja: "a cucc nagyon jó", de aki beveszi, annak számolnia kell nemcsak a hatással, hanem a következményekkel is. A könyv retorikájában, mondanivalójában nincs közvetlen drogellenes célzatosság, nem igyekszik hatáskeltésre, és talán éppen ezért hatásos. A könyv tehát nem int óva senkit, de ha mindaz, amit leírtak, nem elég, akkor lehet, hogy semmi sem elég. A Drogma kíméletlenül, sőt fanatikusan tárgyszerű könyv. Benne nem fogunk találni kíméletesen és csomagolva megfogalmazott részeket, de olyan sablonszövegeket sem, amiket a drogról kötelezően el szoktak mondani. Ez dr. Csernus Imre módszereiből következik, meg abból is, hogy - a könyvben ezen a néven szerepelnek - Dobai (aki a halálról ír folytonosan) és Alfonz folyamatosan vitatkoznak vele, sőt időnként kemény kritikával illetik működését: "Csernus a lehető legnyersebb formában az illető lelkébe rúg". Erre látszik rímelni a doktor egyik meredek, de logikus gondolatmenete, miszerint a drogost egyszerűen ki kell rúgni a szülői házból, nem adva neki lehetőséget arra, hogy hazudozással félrevezetve szüleit végül oda jussanak, ahova a kirúgás esetében is juthatnának. Máshol a társszerzők dicsérik a "szerb orvost", aki egy "karakter", és aki "megmarad az ember fejében". Dobai és Alfonz is tehetséges, érdekesen írnak. Dobai, aki költőnek vallja magát, egy-egy írása prózában is irodalmi erényeket mutat fel, akár egy-egy a tragédia teljes katarzisával. Az egykori páciensek a "csernus katonák" valóságos mítoszt szőttek már "a doktor" köré, köztudott, hogy időnként kiabál pácienseivel, és azokat, aki nem igazán akarnak gyógyulni, fél perc alatt kipenderíti rendelőjéből. Máskor nagyokat nevet, amikor valami nyilvánvaló butaságot akarnak vele elhitetni, de ő nem az embert neveti ki, "hanem az állatot, aki az ember felett uralkodik". Nem engedi, hogy hazudjanak neki, vagy hogy "bevigyék az erdőbe", azaz belevonják páciensei szokásos játszmáikba, amelyeket - így az orvos - "a világ elhisz, meg maga is, de én nem". Csernus doktor utálja, ha hülyének nézik, és ettől mérges szokott lenni, sőt ezért szokott kiabálni is. Ez része annak, amit egyesek durcásságként, mások - és nekik van igazuk - betonmód következetességnek élnek meg. Csrnus doktor vagány, és ezt mindenki tudja róla. Alfonz egyszer a Rottenbiller utcában, azt üvöltötte neki: "Megszlek te köcsög", mire a doktor erre azt válaszolta "Gyere bazdmeg, próbáld meg", a közelben lévőknek köszönhetően nem lett verekedés ebből. A könyv megírásakor Alfonz ezzel kapcsolatban azt írta, hogy a doktor ösztönös nevelő. Csernus doktornak "karizmája" van, ami nem árt, sőt kifejezetten hasznos minden pszichiáternek.

A doktor munkájában fontos szerepet játszik az - ahogyan ezt közérthetően megfogalmazza -, hogy úgy véli, minden emberben egy állat lakozik, egy tigris, akit nem szabad bántani, mert nagyon erős, de akit mégsem szabad engedni, hogy uralkodjon, a legjobb, ha alszik, és a legjobb, ha vigyázunk álmára. Módszerének lényege, hogy a lehető leggyorsabban választás elé állítsa pácienseit: fekete, vagy fehér, a lejtő vagy a hegy, befekszik vagy drogozik tovább. Csernus doktor nem szokott ködösíteni, mert nem akar időt vesztegetni. Adott esetben azt is kimondja, hogy felőle csinálhat a páciens, amit akar, de ha őt választja orvosának, akkor vannak szabályok, és azokat be kell tartani, ha hazugságon vagy szabályszegésen kapja páciensét (a könyvben van egy ilyen eset leírása is), le is út, fel is út. Csernus doktor nem szokott szóba állni az őt ittasan vagy drogosan megkereső betegeivel sem. Fontos jellemzője munkájának, hogy ő szétválasztja a narkóst és az embert, ill. a narkóst és a gyereket, keménysége a narkósnak szól, akitől igyekszik megmenteni az embert.

Páciensei állapotát, egy tanmesével teszi világossá, ez talán a könyv legnagyobb benyomást keltő része. Ne rökönyödjön meg a kedves olvasó a vulgáris szótól, ami következik - érthetően kell a bölcsességet megírni. A drog fogságába esett emberek életének minőségét lehet, hogy csak azzal a vulgáris kifejezéssel lehet érzékeltetni, amit a doktor talált ki. Ez a szó a "szarmedence-effektus". A tanmesében az embernek egy szarral teli medencében úsznak (ez a drogos életmódot jelképezi). Kezdetben nem tudják, hogy mi az, amiben vannak. Később veszik észre, mibe jutottak. Mégis maradnak benne, mert velük vannak a barátok, és mert a közeg olyan megszokott és meleg. Aztán elsüllyednek a barátok (meghalnak), és maga az úszó is már az elmerülés ellen küzd. Ekkor hirtelen partot akar érni, de mihelyt ott van, vágyódik vissza a melegbe, azért is, mert a közeg szinte az élete része lett. Bűzlik magának is és a környezetének is. Eszébe jut, hogy vissza is ugorhat, miközben a parton a gyanútlan újoncok vetik magukat a nekik még ismeretlen közegbe. Ha szerencséje van, a parton marad, de sokáig kell még magát mosnia dörzsölgetnie puhább és keményebb kefékkel is. Ebben az öntisztításban sebek is keletkeznek, azok elkerülhetetlenek, ilyen állapotban érzik magukat úgy a drogfüggésből gyógyulók, hogy jól jönne nekik egy "testátültetés". A gyógyulás közben átélt szenvedések egyben azok a biztosítékai annak, hogy ne kívánjon visszatérni a szarmedencébe.

A drogos társadalom világát nagyon jól fejezi ki, az a leírás, amit a doktor a kasztokról mond. A drogvilág ugyanis mélyen megosztott. A bárók a kokainisták, a drogvilág lovagjai a heroinisták, a papság a füvesek, az LSD-sek, és a gombákat használók, a parasztok a speedesek és az extasysok, a kasztokon kívüliek pedig a szipusok, és az alkoholisták.

Csernus doktor számára nincs reménytelen eset, sőt a reménytelen szó is feldühíti, mert nincs olyan, aki nem tudna "kisétálni akár a pokolból is". A drogos életmódot úgy is leírja, mint "lefelé kaparást". Szerinte két fajta ember van. Az egyik emberfajta azt gondolja, hogy olyan mélyre jutott, hogy amikor már meglátja a menekvés lehetőségét, akkor is úgy érzi, hogy onnan már nincs visszaút, és kapar tovább lefelé... A másik típus úgy gondolja, hogy jó mélyre ásott ahhoz, hogy megfelelő alapja legyen annak a háznak, amit építeni akar. Ezért azt is el szokta mondani: "ha nem sikerült talpra állnia, nem az én kudarcom". Dr. Csernus nem él vissza hatalmával. A doktor nem recepteket ír fel, hanem választási lehetőséget ajánl. Ez több, mint amit, a "díler" (aki sokszor maga is drogos) nyújtani tud. Egyrészt tehát az van, hogy a páciensjelölt folytathatja a drogos életmódot, másrészt a megérezheti a felelősségét, ha egyáltalán képes erre, hogy a doktor ne kisebb dolgot próbáljon vele végrehajtani, mint újjáépíteni a személyiségét. Mindezt a doktor azzal a meggyőződéssel teszi, amit ki is mond: "hiszek abban, amit csinálok".

Noha a könyv főként a droggal foglalkozik, a szövegből kiderül, hogy az alkoholt egy az egyben a drogok közé sorolják, és az ártalmatlannak tűnő nyugtató, altató függést is. A játékszenvedély és a TV függés is az. Ha így olvassuk, mindez korunk kritikáját is adhatja. Sajnálattal állapítja meg, hogy az a korszak, amelyben élünk nem kedvez a méltóságnak (Nem jó világba születtünk a méltósághoz. 144. old.), és ez nem csak arra vonatkozik, ahogy a drogosok kérdését kezelik. Módja volt megfigyelni, hogy mire visz az, ahogy üvöltéssel, zsarolással, paktumokkal, ultimátumokkal, de nem példával próbálunk nevelni. Az emberek jelentős részének bűntudata van a múltja miatt, fél a jövőtől, és a jelent elpuskázza, elszalajtja. Csernus doktor szerint a "gyógyulás az az állapot, amikor valaki a saját sikereit és kudarcait folyamatosan napról napra tudja kezelni", más szavakkal, "a sikerektől nem szál el az ember feje, a kudarcok pedig nem nyomják bele a sárba", megint másként pedig "saját viharokban nem eltörni".

A Drogma mindenki érdeklődésére számot tarthat, hiszen indirekt módon azt is bizonyítja, hogy nincs másnak értelme, mint a nyílt kommunikációnak. Csernus doktort nem érdekli különösebben a külcsín, igazából a belbecs alakítgatásán dolgozik. Egyik alapvető megállapítása ezzel kapcsolatban az, hogy minden ember élete annyi, amennyit belefektet, annyit kap vissza tőle, amennyit beléfektetett.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

'A szenvedést mindig megbecsülöm'

Dr. Csernus Imre a nevét viselő műsor és a nemrég megjelent Drogma című könyve óta egy ország számára jelenti A Pszichiátert. A doki szakmai körökben már eddig sem volt ismeretlen, sajátos - nem egyszer szélsőséges érzelmeket kiváltó - terápiás módszerével kiemelkedően jó eredményeket ér el függőségtől szenvedők gyógyításában. Keményen beszél a pácienseivel, mert azt vallja, hogy az őszinteség - bár kegyetlennek is tűnhet - a leggyorsabb út a tisztánlátáshoz . Cserébe hasonló őszinteséget vár, mert tudja: ez a legnehezebb. Telefoninterjút készíteni vele több, mint meredek: a riporterszerep mögött megbújó ember legapróbb bizonytalanságát is azonnal észreveszi és könyörtelenül rákérdez. Íme az, ami a beszélgetésből nem a Velvet újságírójáról szól.

Mi visz rá embereket, hogy a legbensőbb dolgaikat egy tévéadásban, az egész ország előtt vállalják fel?

Exhibicionizmus, magány, közlésvágy, szeretetéhség - rengeteg oka lehet. Én magam is csak annyit tudok róluk eleinte, amennyit a bevezetőben elmondok, személyesen csak ott, a stúdióban találkozom velük először.

És Önnél mitől függ, hogy a kamerák előtt milyen mélységig megy el a beszélgetésben?

Természetesen tekintettel vagyok arra, hogy a nézők számára vajon mi jön le az adott szituációból a képernyőn, de mindig az az elsődleges fontosságú számomra, hogy a partnerem úgy távozzon a stúdióból, hogy nem sérült a beszélgetés során. Igyekszem úgy irányítani az eseményeket, hogy ő is meg tudja tartani a saját kereteit. Egy alkalommal, egy beszélgetésben nem lehet megoldani többéves helyzeteket, de gondolatébresztésnek, kezdetnek jó lehet - akár neki, akár a nézőknek is.

A műsor óta ki tud menni úgy az utcára, hogy ne fordulnának Önhöz a közértben, a moziban, szórakozóhelyen vadidegen emberek a problémáikkal?

Ez már a műsor előtt is sokszor előfordult, de mostanában tényleg nap mint nap megtörténik. A legkülönbözőbb emberek találnak meg. Múltkor például egy komoly, kvalifikált egyetemi tanár kérdezte tőlem, hogy lehet-e testi betegségnek pszichés oka, de az utolsó élményem például egy csöves, aki megismert, és azt mondta "Nagyon igaza volt a múltkor, doki! Minek sír az, aki mindent megtett azért, hogy ott legyen, ahol van? Én hajléktalan vagyok, újságot árulok, ez van, én csináltam, de legalább nem nyavalygok." Ezek nagyon jó visszaigazolások számomra, jó, hogy az embereket foglalkoztatja, esetleg elgondolkoztatja, amit látnak.

Nemrég megjelent, Drogma című könyve szerint Ön az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben, közismertebb nevén a "Lipóton" rendel. Van magánrendelése is?

Nincs, aki velem akar találkozni, annak a Lipótra kell bejönnie. Ez már eleve egyfajta szűrő, lehet, hogy sokakat vissza is tart, de aki tényleg elhatározta magát, az úgyis bejön.

Ha jól tudom, Ön is megtapasztalta a függés mibenlétét. Ezért működhet annyira jól a terápiás módszere, innen tudja olyan pontosan, hogyan kell bánni egy függővel?

A terápia nem ezért működik. Én két év függőség után azért tudtam lejönni a heroinról, mert rájöttem, hogy folyamatosan menekülök magam elől, és hogy eddig nem voltam hajlandó szembenézni ezzel. Akik hozzám fordulnak, azt kell hogy tudatosítsák magukban: itt tartok, mert iszonyú erőbedobással, akár évekig is ezen dolgoztam. De jól vagyok ettől? Tényleg ezt akarom? Én harmincnyolc leszek, de csak körülbelül öt-hat éve mondható el, hogy jól érzem magam a bőrömben.
Mindazonáltal ha nem ez volna a hivatásom, akkor is a nagy kihívásokat keresném.

A könyvében említi a barátnőjét, Ő szintén szakmabeli?

Egyáltalán nem, Gabi enteriőrtervező, hét éve vagyunk együtt.

Ilyen hivatás mellett hogyan tudja megőrizni a magánéletét?

Vannak szabályok a pácienseimmel való viszonyban, amik keretet adnak a munkának, ilyen például, hogy tudják, számomra a nyaralás szent, vagy hogy este 8 után már nem hívhatnak. Persze adódhatnak kivételes helyzetek, de alapvetően tisztában vannak vele, hogy számíthatnak rám, cserébe pedig elvárom, hogy ők is tiszteletben tartsák, hogy én is ember vagyok. Hat-nyolc éve nyomasztó problémákat egyébként sem lehet egyetlen telefonbeszélgetéssel megoldani.

A Csernus-féle terápiás módszer az őszinteségre alapoz, rendkívül intenzív, szélsőséges érzelmekkel jár.

Ebben a munkában erre van szükség. Ha egy ember elkeveredik hozzám, többnyire elég rosszul van, szinte csak fekete-fehér választási lehetőségei vannak: vagy talpraáll, vagy él tovább úgy, ahogy eddig, és továbbra is nyomorultul érzi magát. Én nem döntök helyette, nem is "terelgetem": neki a saját, önálló döntésére van szüksége ahhoz, hogy el tudjon indulni. Nagyon fájdalmas tud lenni, mikor az ember végre őszinte önmagával szemben, úgyhogy a szenvedést megbecsülöm.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Cialis 2.5mg EllMync

(EllOceage, 2019.08.24 04:53)

Peut Acheter Baclofene Achat De Viagra En Belgique <a href=http://buycialonline.com>cialis no prescription</a> Viagra Online Expressversand Cialis Pas Cher France

Priligy Cialis Se Pueden Combinar EllMync

(EllOceage, 2019.03.17 13:43)

Statutaria Kamagra Vendite Worldhealthcare365 Canada Pharmacy 24 H <a href=http://ilfrc.com>viagra 100mg precio</a> Generic Viagra Purchase

7200 Dombóvár kölcsey u 42

(Harkányi László, 2008.12.28 11:01)

Csernus doktornak szép és jó a szövege, ha mindenki ezt venné figyelembe és így élne, akkor szép lenne az élet. AKI ÍGY ÉL "HALOTT" EMBER! Ezt én már,csak tudom!
1. Én tudtam mit kell tenni:saját erőmből mentettem mások életét helikoptereimmel. (engem köptek szemközt.)
2.Elengedtem a múltat, elfogadtam döntésüket. És akik szenvedtek és meghaltak miattuk???
3.Tiszteletben tartottam érési időmet, csak a mások sorsáért, megmentésééret siettettem "sorsomat"!
4.Mindig is magamban kerestem a hibát, nem másokat okoltam, csak mások okozták a gondokat nekem és a rászorulóknak.
5.Nem voltam önző! Segítettem másokon vagyonom és életem feláldozásával.
6.Vesztesekre (For life Helikopteres Mentőszolgálat) valakiknek szüksége volt! Betöltöttem küldetésemet LENULLÁZTAK! (A Mór megtette kötelességét-mehet)
7.Másokra nem támaszkodtam, csak bíztam bennük. Eldölt!
8.Nem menekültem! Harcoltam másokért! Én bárki szemébe belemerek nézni. ÉS ŐK?
9.Akaratlanúl másoktol függtem, kiszolgáltatottá tettek, de én mégi büszke vagyok magamra.
10.Nem voltam gyenge, nem voltam gyáva, de azzá tettek! Elvették pénzemet, hitemet, reményemet.
76155